Alfa Amore - Online Alfa Romeo community

most jutott eszembe hogy unokatesomnak volt egy távirányitos NDK-s Wartburg rendörautoja fehér-zöld szinben és hogy mekkora szám volt : )

Nekem asszem nem volt benne! :-DDD

Uff, szóltál :)

Nekem is volt 1 ilyenem, csak barnában! Uncsitesómnak meg zöld volt, és mindíg versenyeztünk :-) (ez kökeményen megalapozta az autóhoz való vonzódást) Egyszer el is tört a kormányom....Utánna Knight Rider stílusú kormánnyal nyomultam.
Nagyon jó ötlet volt ez a topic :-)

Ja, és volt egy vezetékes irányítós nagy méretű sárga Skoda 120-asom is :-) A csörgős pillangó/méhecskéről nem is beszélve (amit húzni kellett magunk után). De jó lenne újra gyerek lenni, abban a korban...

Nagyon jó! Felderengett pár emlékem ezen írásodat olvasván. :-)))

Ezt olvastam egy körlevélben......

sok igazság van benne!!! :P

Trapper- farmered is volt????? :PP

Ott a pont, gonosz, csúnya, matt, fűzöld színben virított az enyém! :)

De tudjátok akkor is ki volt a legvagányabb???

Akinek volt benne laposelem a világításhoz. :DDD

Ide is berakom, mert mostmár ide illik igazán! :D
Kinek milyen élménye van ezzel kapcsolatban?

Ugyanis:

Hősök vagyunk,

valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.

A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfűnek egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült.
A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi... Hősök?... Talán... Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Nekem sem, csak sóvárogtam utána. :-)

látod a csajokra nem is gondoltam : )

lesz itt még rongybaba is ne aggodj : )))

Nekem zöldben! ;-))

Jéééé, ilyenem nekem is volt! :-)))))

meg nem volt ilyen zsir állapotban, kapott szegény faltol falig : ))))

És használhatod újra a derbi borotvahabot, veheccc hozzá lapos rágót, bravo újságot, és hétvégén otthon lemoshatod a skoda százhúsz ellt!!!

simán retro!!! :))kell ennél több??? :))( rubik kocka! :)

nekem sem!
:-)))))

:)))) Enyém is kék volt! :)))

meg nekem :)

pölö.....nekem!! :DDD

ilyen nekem is volt kékbe,de kinek nem : ))))

Jó ötlet volt ez a topic!
Grat. !

Zsenge alfás kezdemények. Kezdeti autóipari eltévelyedéseink albuma, mesetára.

Az emlékeinkben élő képek előcsalogatása, régi mindennapi élményeink feltárása lenne a célja ennek a topicnak.

Jó érzés lenne újból visszatekinteni a múltba, képzeletben visszaülni az első autó volánja mögé, slukkolni egy füstszűrős Fecskét, vagy egy mezítlábas Symphonia-t, majd nekivágni az autópályának, hogy aztán gumimatraccal, sátorral, anyóssal, asszonnyal, kölökkel, kempinggázzal, táskánkban turistakrémmel, és tartós tejjel felszerelkezve meghódítsuk...mondjuk a balatonfüredi kempinget!

Szkennelt képek, anekdoták, visszaemlékezések tarkíthatnák ezen topic képzeletbeli retro mintázatú tapétáját!