Alfa Amore - Online Alfa Romeo community

Én Bonanza Banzait-t, Neotont, R-Got, Első Emeletet, Eddát, Bikinit....stb! :))

a külföldiek közt tudom h Madonna folyt a csapból! :)

és nem szilikoncicák voltak : ))))

Őt is kedveltem, voltak Postereim róluk. A szoba ajtom be volt tapétázva az akkori kedvenceimmel.

Simán! :DDD Há mekkora mellük volt???!!! Meg szép csajok voltak.

Majd lekontrollállak! :DDD

Azon is ültem.....egy időben voltak nagyjából ezek a Skodák is!

LOL! :)))

bittos azért! :)))

...a Sandra jobb volt!!!! :DDD

Én most is ilyen zenét hallgatok!

c-vel kezdödik : )))))

De jó neked! :-) Én meg hallgathattam a jó kis HBB-t, meg P.MOBIL-t, meg EDDA-t, persze titokban, mert anyámék nem engedték. :-)))

Én meg Samanhta és Sabrina rajongó voltam. Vajon miért???

én csak a faros ikaruszokra emlékszek,azt tudom hogy ültem olyanon : )

...és a hajam is volt dajerolva! :DDDDDDDD

Tipikus piros dinnyés 1200 S volt. Csurgó felé. Turbo-s volt az már 740-es nyerges.

Még Sziszikeccs rajongó is voltam! :)))

Nálunk csak vizióban volt ilyen busz!!!!,,,,az volt ám a retro! :DDDDDDD

szegény zsiga : )))

Olyan pont nem volt. :-)

De jó neked .-)

A Csillag Csepel Camping bringám full tuning terepjáró volt. Letoltam az első szériás Montikat vele, füvön egybekötött betonutas versenyben, meg füves gyorsulásban és füves körversenyben is. :DDD
Rohadjon is meg aki ellopta Anyámtól!!

ilyen Skoda Karosával járkáltam kölyök koromban Érd és Százhalombatta közt!!!

ki emlékszik ezekre??

......

Nekem most is van mindenem..... :PP

Én meg ültem 740-es csepel boxer kabinos ÁFOR tartálykocsiban. És letoltunk egy Zsigát 110-el. Hoppá :-)))

itt egy ilyen távirányitósbusz!!!
Az enyém piros fehér volt

nem panaszkodhattam! Volt mindenem :-)

akkor biztos jo gyerek voltál : ))))


várjuk : )))

és még mennyi minden..... :DDDD

:))

a dzsekis volt neked is?? húúúúú de szerettem!!! tök jó kék színben!!!

Olyan nekem is volt!! mármint Wartyogó, meg Skoda karosa busz is! és tatra személyautó is!

A busz még most is meg van4 igaz már nem müködik csak diszként zolgál eltéve emlékbe!
na majd lövök róla képet.

akkor az uncsitesom Warbija is ilyen volt : )

Kimaradt a nyeles dorgó! :))

Tisza cipő! Csak olyanom volt szinte. Nézd meg ma, már más árkategória. :-)

8. hsz! :PP

:)))

És a nagyon kilencveneseknek, egy töredéke annak hogy mi volt még anno:

Csatos bambi (nem állat, csak szimplán egy kafa üveges üdítő)
Traubi ...ami még mindíg favorit
Jaffa
Márványfarmer
Lendkerekes motoros"
Trabant
Zaporozec
Tisza cipő
Bundeszliga séró
Kockásabrosz.........

Nekem wartburg 353 polizei volt vezetékesben és még a lámpái is világítottak! :-) Majd később kaptam egy Panterát és egy Alfá spidert. Ez utóbbiról van kép az oldalamon. :-)

Olyanom volt nekem is :))
Meg volt egy skoda 120-as :)

Tényleg, a világítás, ameddig új volt, volt :-)
De a duda hangja még itt cseng a fülembe :-)

most jutott eszembe hogy unokatesomnak volt egy távirányitos NDK-s Wartburg rendörautoja fehér-zöld szinben és hogy mekkora szám volt : )

Nekem asszem nem volt benne! :-DDD

Uff, szóltál :)

Nekem is volt 1 ilyenem, csak barnában! Uncsitesómnak meg zöld volt, és mindíg versenyeztünk :-) (ez kökeményen megalapozta az autóhoz való vonzódást) Egyszer el is tört a kormányom....Utánna Knight Rider stílusú kormánnyal nyomultam.
Nagyon jó ötlet volt ez a topic :-)

Ja, és volt egy vezetékes irányítós nagy méretű sárga Skoda 120-asom is :-) A csörgős pillangó/méhecskéről nem is beszélve (amit húzni kellett magunk után). De jó lenne újra gyerek lenni, abban a korban...

Nagyon jó! Felderengett pár emlékem ezen írásodat olvasván. :-)))

Ezt olvastam egy körlevélben......

sok igazság van benne!!! :P

Trapper- farmered is volt????? :PP

Ott a pont, gonosz, csúnya, matt, fűzöld színben virított az enyém! :)

De tudjátok akkor is ki volt a legvagányabb???

Akinek volt benne laposelem a világításhoz. :DDD

Ide is berakom, mert mostmár ide illik igazán! :D
Kinek milyen élménye van ezzel kapcsolatban?

Ugyanis:

Hősök vagyunk,

valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.

A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfűnek egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült.
A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi... Hősök?... Talán... Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Nekem sem, csak sóvárogtam utána. :-)

látod a csajokra nem is gondoltam : )

lesz itt még rongybaba is ne aggodj : )))

Nekem zöldben! ;-))