Alfa Amore - Online Alfa Romeo community

:-)

Ez a nyújtózós kép nagyon komoly...:-))

Elvileg az miatt...
...de sajnos ott is /tisztelet a kivételnek/, ha letelik a munkaidő vége a "szeretetnek" is... :-/

Fúúú, Tom....ezt de rossz volt olvasni:(((
Sajnos nem egyedi eset tisztában vagyok vele, nekünk szerencsénk van, jó doki bácsik vannak a környékünkön, lelkiismeretesek, figyelmesek, kedvesek.
Nem értem ezt a közönyt a dokik részéről, akikkel összehozott a sors titeket Susy révén, hiszen ők választották ezt a hivatást, elvileg az állatok iránt érzett szeretetük miatt.

Imádooom, akaroooom :)))
Mocsok egy némber, pontosan tudja h főkedvenc, szétgyúrnám azt a tódi szőrmókos fejét :DDDD

Egyébként a "fehér köpenyes emberkék"-re sem lehet mindig számítani...
Erről a történetről "Suzykánk" jutott az eszembe. Az 1. /és egyetlen/ kölyke kb. 10 hetes lehetett, mikor egyszer késő délután furcsa lett, hogy csak fekszik, kedvetlen volt, aztán hányt és rohamosan romlott az állapota. Este aztán "összepakoltuk" és elindultunk az állatorvoshoz. Szombat lévén nem is csodálkoztam, hogy nem találtuk otthon. Mentünk tovább, volt olyan "fehér köpenyes", akihez, mikor csengettünk ki sem jött megkérdezni, hogy egyáltalán mit akarunk, volt, aki "adott valami jó tanácsot" és már mennie is kellett, aztán volt olyan is, akihez csengettünk, telefonáltunk, hallottuk, hogy cseng nála a telefon is, de fel sem vette, pedig az egész házban égtek a lámpák, végül éjjel fél 2 körül /ekkor már vérzett is a kutyus/ akadt egy orvos, aki 5km-ről bejött a rendelőbe /elég "morcosan"/ és pár perc "vizsgálat" után beadott egy injekciót neki. Eleinte még azt hittük, hogy segíteni fog, de szerintem ez csak a "kegyelemdöfés" volt a részéről, hogy hagyjuk már békén, tovább aludni, ugyanis a kutya felemelte a fefét, egy nagyot nyújtózott és vége volt... Ezt el nem felejtem soha... Ráadásul mondott egy olyan összeget, ami enyhén szólva is túlzás... Vissza felé nem igazán beszéltünk az autóban, a rádióban pedig ez a szám szólt, amit azóta is, ha meghall a feleségem, megkönnyezi a Suzykát...
Aztán megálltam az ásóért...

Pihi másik helyen:)

.... éééééés... nyújtózás:)))

TV-zünk:))


Gondolkodom, tehát vagyok:))) ....

Nagyon megható történet! Eszembe jutott most ,mikor még 10 éves voltam és apám sétált az óriás schnacinkkal és elütötte egy autó.A kutyus eltűnt,csak másnap hosszas keresés után lett meg.Egy kapualjban feküdt és rossz állapotban volt.Hetek teltek el,mire a kutyánk a régi lett,de a baleset nyoma,az nem múlt el.Ezt én akkor nehezen éltem át:(((((

Ezt én is megkaptam csak pps ben. A történet engem is megrázott főleg úgy hogy nagyon szeretem a kutyikat. (Most is itt alszik közöttünk az ágyban.) Viszont van egy kis vígasz is történetben. Mégpedig az hogy volt aki megállt a balesetes kutya mellet és megpróbált segíteni rajta, nem törődve azzal, hogy az állat sáros poros vérben fekszik, összemaszatolja esetleg a világos üléshuzatot a kocsiban... STB Legalább az a kutya az életében egy jó emberrel találkozott.

Én sírtam rajta! :-((( Köszike, nagyon megható volt! Iwiwen fel is rakatam az üzifalra! :-)

A párom talált egy kis történetet, ami mind a kettőnket meghatott. Úgy éreztem meg kell osztanom veletek.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Anyu és Apu.

"6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani,ha odamentem egy simiért,sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba.Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.Az autópálya szélén álltunk meg.Eldobtátok a labdámat.Futottam utána,de mire visszaértem, Ti már sehol sem voltatok.Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a számban.Az autósok dudáltak,de volt olyan is,aki még rá is gyorsított.Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon féltem.Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam felállni.Nagynehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült.Körülöttem minden véres volt.Fáztam,sötét volt és féltem.A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam benne,hogy visszajöttök értem.Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni.Többórás fekvés után megállt mellettem valaki,nem törődve a vérrel és a sárral,betett az autóba.Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.Már csak a fejemet csóváltam.Új gazdám,aki 15 perce ismert,nagyon sírt és megölelt.Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét,hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm".Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit hallottam, új gazdám kétségbeesett zokogása volt.Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem.
Meghaltam.Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit,még mindig élhetnék...

Küldjétek tovább, tegyünk érte,hogy minél kevesebb állatnak kelljen szenvednie az emberek kegyetlensége miatt!"

:-(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((

Hát ja. De nem baj , fel a fejjel. Veszünk illetve bérlünk egy terepjárót, valami jó combosat mondjuk hummer H1 és kirántunk méhány otp autómatát. Az úgyis divatos mostanság. :-)) És a végén a maradékot eladjuk a lakatosoknak páncéllemez gyanánt.
Tiszta haszon, és még hulladék sem marad.

Hát kemény lehet, mostanában ha jól sejtem, nem túl nagy a munkaerőpiac felvevő része....:((

Sziasztok! Van egy 4 hetes fiú tengerimalacom, sötét színű rozettás. Szívesen odaajándékoznám egy gondoskodó gazdinak! Szállítás 20 km-es körzetben megoldható. Tel:30-331-45-15 Igény szerint fotót küldök.

Hát ez négy év kemény munkája. Ami viszont a legdurvább a dologban, hogy ezt a kutyát kb. 10 hónaposan fogadtuk be. A mar magasságra kb akkora volt mint a képen de a súlya nem érte el a 20 kilót, és rettentő félénk volt. Szinte a saját árnyékától is megrémült. Bocsi hogy a munkakeresésemmel untattalak az előbbi hozzászólásommal, de úgy látszik tényleg kezdek belegógyizni, mert minden második gondolatom az. Pedig eddig az Alfa volt mindig a második gondolat. Na most már jobb lenne észbekapni és inni egy sört. :-))

Nagyon köszönöm az ő nevükben is. Most áprilisban megint van valami verseny, de én már nem tudom követni, mert a munkakeresés annyira lefoglalja a fejemet, hogy szinte mindent elfelejtek. Ha bármit kérdeznek anyukámék tőlem az az első válaszom hogy nem tudom. Lassacskán begolyózok. :-(((

Gratulálok Neki/Nektek! Iszonyat nagy munka lehetett.:)

Én idáig nem is akarok eljutni, sokkal kevesebbel is beérném. :))

De azért gratula neki!!! :)

Én is csak megerősíteni tudom amit Lacus mondott a klikkerrel kapcsolatban. Sokkal gyorsabb a kutya reakciója. Ja még valami tényleg sok türelem kell hozzá. Ha azt érzed hogy kezdesz ingerült lenni, akkor azonnal abba kell hagyni a dolgot, játszani egy kicsit a kutyával és ismét megpróbálni egy kicsi szünet után. Mégvalami. Ha te még nem is érzel semmit magadon a kutya már érzi hogy kezdesz egy kicsit ingerült lenni. Aztán már átragad rá is és kezdődik a hibák egymásra halmozása. Szóval kitartás és türelem.
A Párom már negyedik éve csinálja a kiképzést saját kutyával, de még mindíg lehet valamit csiszolni rajta. Eddigi eredményei: BH vizsga, BH verseny 4.hely, BH verseny 1. hely, Oroskupa 4. helyezés.



Sajna csak az első helyezésről van képem.

türelem...;)

Na így már értem!! :))

Attól tartok, hogy ez még sokáig fog tartani nekünk....

A klikker az egy eszköz, tulajdonképpen egy kattanó lemez.:) kb 300 Ft. A lényeg,hogy ez a fajta képzés a pozitív megerősítésen alapszik.Itt nem simi hanem a klikk az ami a pozítív érzést váltja a ki a kutyiból.Ezt ugye alapvetően egy kattanás nem váltaná ki,DE az egész azzal indul,hogy hozzá szoktatod hogy kattanásra vmi jó (jutifalat javasolt) történik.És amiután ez beépült, akkor ha a kutya jól csinál vmit, akkor katt.Ez gyorsabb mintha simiznéd vagy lehajolnál jutifalatozni.Tehát pontosabban tudod írányítani,hogy mit is csinált jól.Az idő előre haladtával persze ritkítani kell a kattintás ok utáni jutifalit.
Hát röviden ennyi a klikkerezés.Amit amúgy a haditengerészetnél találták ki delfin képzésre :)

Na kunyizni azt ő is tud és szinte többet áll kétlábon,mint amúgy. :))

Mi az a klikkerezés? :)

Türelem és jutfalat.:) A pulik nem kimondottan azok a tipikus munkakutya mentalitású kutyuk :)Viszont cserébe ők is szeretnek enni :) Én a havanesemmel szinte újra tanultam a kutyázást.Az előző kutyum Max a roti, hát ő szart a jutfalatra, kiköpte amikor próbáltam azzal jutalmazni/"zsarolni" hogy csináljon meg vmit.Nála szerencsére a gazdi egy simije elég volt bármire.:) Jaj de hiányzik :((
Szóval az ilyen nem munkabuzi kutyáknál a jutifalat, vagy inkább a klikkerezés vállhat be.Legalábbis nálam a klikker meghozta azt amit én várok egy kutyustól.Fél éves képezgetés eredménye, hogy ül,fekszik, áll, helyben marad az előző poziciók mindegyikében, pórázon és anélkül is lábnál közlekedik, behívásra odajön leül elém.:)Az összes akdályon átmegyünk az agilityn , és tudunk 2 lábon állva kunyizni :DNa ez utóbbit nem volt nehéz megtanítani :D

Jah, meg mesélték, hogy volt dédapáméknak pulijuk is, aki szintén nevelve volt.

Csak én nem bírok Palkóval.... :))

Apámék boxere is tudott minden ilyesmit. De hogy ők hogy-s-miként tanították meg neki, azt már nem tudja... :)))


A kajálós dolog is fontos lenne, nehogy megmérgezzék!!

Nekünk volt egy betanított dobberman unk..
Csak vezényszóra evett hiába montad neki tessék egyed finom.. tied...
csak akkor evet ha aztmontad neki Kalap!..
Minden járdaszegélyen leült és csak akkor ment tovább ha aztmontad mehet. addig ott ült...Hiába mentem el 50 métert ott ült és ugatott meg nyűszitett ,hogy mivanmár :D
Meghalt szegénykemár rég=(
De ha kutyám lesz tuti dobi...

iwiwről...

"Nagy-nagy szükség van a segítségetekre! Február kilencedikén vásároltunk egy, az interneten meghirdetett, állítólagosan 6 hetes Beagle kiskutyát Kiskunfélegyházán - mint kiderült, csak 4 hetesek voltak, még el sem lehetett volna választani az anyjuktól(ÁLLATKÍNZÁS!!). A tenyésztő, mint utólag kiderült szaporító, aki fajtatiszta, egészséges kiskutyaként adta el az öklömnyi állatot. A kiskunfélegyházi Tesco parkolóban találkoztunk, azt hittük, majd elvezet minket az alomhoz. Tévedtünk. Egy koszos, összetört Fiat Uno/Tipo típusú személygépjármű csomagtartójából húzta elő a kölyköket, akik piszkosak, büdösek voltak (de annál aranyosabbak, ezért sem volt szívem annál az embernél hagyni a kicsit). Kedden lesz 2. hete, hogy nálam van a kis csöppség, de azóta nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna felhívni az állatorvost, és oltatni vinni a kicsit. Elképzelhetően már csak napjai vannak hátra. Felhívtam a kedves "tenyésztő urat", és közöltem vele a tényállást, miszerint ha elpusztul a kiskutya, annak nagyon csúnya jogi következménye lesz, mivel már a vételár 6-7-szeresét költöttük rá - hebegett, habogott... KERESEM mindazon kutyugazdikat, akik február hónapban ezen embertől vásároltak kiskutyát!!! Kérlek Benneteket, továbbítsátok ezt az üzenetet a lehető legtöbb illetékesnek, ismerősötöknek, hogy fel tudjam venni a kapcsolatot a többi pórult járt gazdival és beteg kis beagle-jeikkel. Köszönöm! Vári Mónika 30/213-29-73

Nagyon édik!:)))

Az ilyennek nem kutyi kell, sőt semmilyen állat... gumiszoba és kész!:)))

aztán itt a dzsungáriai vérengző:
mindenevő,néha a kezemet is,tévedésből.kedvence a krumpli,sajt,de a pörköltből a nokedli is mehet.folyton kijönne,olyankor az ágyon szaladgál.

Ö itt az egyik rosszcsont:
12 éves,szelektív hallása van,semmi nem érdekli csak a kaja.
Este a pincében alszik mert ott jo meleg van.

Azt csak elfelejtettem megint leírni, hogy köszi a linket, már ezen is sok hasznos infó van!! :)

Jah, Pali a puliról lenne szó! :))

Nem akarok sokat, csak: hallgasson rám, pl. ha mondom, hogy csituás van, akkor ne ugasson ugyan úgy tovább, ne szökjön ki, amint nyitom a kaput (állandóan meg kell kötni), ha elmegyünk sétálni, akkor lehessen póráz nélkül is, mert most úgy tiplizne, ahogy csak bír, ne ugráljon össze sáros lábbal, hogy csak a harmadik váltás ruhába sikerüljön elindulnom.... :))

Vagy sokat kérek?

Most sétálnunk kell,mert lögdös!!Aztán kíváncsiak vagyunk az FBI-csajra!!!!Max 20 perc ha még vagy????

Akkor ő fiúka! :-))) Ismerek egy lány shizut (Gyöngyi, FBI-os ruhácskáa van, kemény csaj), ha apa akarna lenni, Ropi! :-)))

Igen eltaláltad:))Most is molesztál hogy játtszak vele,sokszor kizökkent a gépezésből,de nem bánom...tényleg zabálni való:))))Ropi a neve!(Főmérnök úr,Butyi,Matyi manó,Fütyi töki,stb..)így is szoktuk hívni! A lányom meg Öcsinek:))))Szóval tagadhatatlanul a kedvenc:))))

Hát Ő, csuda cuki! :-))))))))))))))) Milyen fajat, Shitcu? Hogy hívják?

Nagyon drágák!!Milyet futnának,birkóznának az enyémmel???:)))

Nagyon aranyosak :))

Bemutatom, akkor az áldozatot, Lennyt:

Hát, nem is értem, ki tudja öket bántani?
Tobi, Lenny legkedvesebb barátja:

De mi a Lennyre is kíváncsiak vagyunk :))
Nem baj, ha nem túl jó a kép, egyik kedvenceim a westie-k.

Máris, csak a Lennyről nincsenk túl jó képeim, a Tobiról van kint. :-)

Mikor árasztod el képeikkel a topicot? :)))
Kíváncsiak vagyunk ám rájuk :))

Köszike a tanácsot, megfogadom, mindenképp. A legnagyobb bajom, a szobatisztaság hiányán kívül, az, hogy harap, de mindenkit, és a másik kutyusomat is, de brutáls. Gondolom kíváncsiságból teszi, de engem már nem kostolgat annyit. :-))) Mindent megrág, de azt is ki lehet küszöbölni, azzal, hogy elpakolok. És ha rosszat csinál, és szólok neki, hogy NEM, akkor abba hagyja. De idegeneknek nem fogad szót, miért fogadna, 3 hónapos, majd megkomolyodik. :-)

Apósom goldiekat tenyésztett régebben, nagyon szótfogadó jószágok, akik még megvannak neki. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a kis kutya nem kis gyerek. Előbbit meg szabad fenyíteni, hiszen a természetben ugyanígy zajlik a rangsorolás. Ha valami hülye szakása van, azt a tudtára lehet adni kis fenyítéssel, de megfélemlíteni véletlenül sem szabad. Ha csak azzal van gond, hogy nem fogad szót, akkor a többiek álltal emlegetett grabanc elkapásával lehet a tudtára hozni ki az úr a háznál.

Mindenesetre ha egy kutya nagyon kezelhetetlen, akkor sokszor csak ártunk vele, ha megpróbáljuk magunk "megnevelni". Egy jó példa erre, mikor egyik okos németjuhász tenyésztő vett ilyen rádiós nyakörvet, ami meg tudta rázni gombnyomásra a kutyát. Csakhogy a hülye összevissza nyomkodta, amikor csak a kutya rosszat csinált, aztán a végén oda jutottak, hogy a kutya nem mert ugatni, stb... Szóval, ha úgy látod, hogy nem bírsz vele, az a biztos, ha elviszed egy kiképző telepre. De az is megoldás lehet, ha megkeresed a helyi MEOE szervezet kutyapályáját, és ott megérdeklődöd, hogy mikor szoktak lent lenni a kutyások. Biztos szivesen segítenek, akár fajta specifikus tanácsokkal is.

Egyébként meglendült a kezem, amikor megrúgta, de meggondoltam magam. Azóta is idegesít az ügy, és nem értem, hogy valaki miért nem érti meg, ha megharagszok azon amit csinált. Mert szerinte ez normális dolog, hogy megüti a kutyámat, és mondta a süketeléseit...

Szia!
Köszi a tippeket, a grabancos dolog nálam is müködik. Én egyik kutyámat se vertem, a Tobi aki 2 éves, jólnevelt okos kutya. Tudom, a 3 hónapos westim, még játékos, és addig jó, amíg ilyen élénk...
A barátosnémnak is van kutyája, csak az a kertben van, azt nem kell annyira nevelni, mint a lakásban tartottakat, és foglalkozni sem kell velük annyit. Hát ez van minusz egy barátnő, de az én kutyámat ne nevele senki rajtam kívül. :-)