Régen volt egy nyári tábor ott ahol most a Tarzan park van. Oda jártam általános iskolás koromba nyári táborba. Volt ott egy ház a tábor utcában ahova sokat jártunk almát lopni 😊
Felmásztunk a kerítésre és amit elértünk almát azt megettük. Egy idős bácsi lakott ott, de sosem szólt ránk.
Ezek az igazi szèp emlékek. Nálunk ilyen nem volt csak olyan amikor a málnaszörpöt fújta ki a pohárból a szóda 😁 ragadt tőle minden is napokig 😁
Sajnálom, hogy a mai gyerekeknek sose fogják ezeket megélni. Hiányzik az az időszak nekem nagyon.
Miután elkészült pl. a szóda, várni kellett vele kicsit, illetve pisszenteni egyet mondjuk a mosogatóba, különben beterített mindent, főleg ha le is fagyott a szelep, és nem lehetett leállítani :D
Egyszer volt olyan, hogy Anyám gesztenyepürét készített, ki volt szépen tálkákba porciózva és jött a tejszínhab. Na a habszifon egy nagy szisszenés mellett kifújta az egész habot, úgy hogy az első tálkából kifújta az összes gesztenyét, plusz szépen beterítette az egész konyhát :D A plafonon is volt tejszín :D
Nálunk napi 1-2 alkalom volt csak. Imádtam a szifonból inni a szódát.
Ettől jobban csak a habpatronnal készült tejszínhabot szerettem. Kis cukor egy zacskó tejszín, habpatron. Gyakorlatilag azonnal elfogyott amint elkészült. 😁
De jól néz ki. Sajnos ilyen fémdobozoshoz nem volt szerencsém, de a papíroshoz igen. Nagyon szerettem szódát csinálni. Élveztem, amikor a patronhoz fagyott az újam és szerettem hallgatni ahogy a buborékok pezsegnek.